Az évszázadokon keresztül kiemelkedő politikai és közéleti szerepet vállaló Nádasdyak csillaga a 16–17. században ragyogott legfényesebben. A család tekintélyét és vagyonát Nádasdy Tamás (1498–1562) alapozta meg, aki kiváló kapcsolatrendszerének és tehetségének köszönhetően emelkedett az országos főméltóságok sorába. Karrierje csúcsán, 1554–62-ig az ország első zászlósuraként a nádori méltóságot töltötte be. Szintén az ő nevéhez – illetve a Kanizsai Orsolyával kötött házasságához és a lány kezével járó hatalmas földbirtok megszerzéséhez – köthető a família gazdasági hatalmának megalapozása. A Nádasdy família hazánk egyik legjelentősebb főnemesi családja volt, 1541-ben nyerte el a Fogaras vára és Fogarasföld örökös grófja címet. Fia, Ferenc (1555–1604) is a legtekintélyesebb mágnások közé tartozott, legnagyobb sikereit a török ellen vívott harcokban aratta. A törökverő és Báthory Erzsébet házasságából született Pál (1597–1633) családja tekintélyének megfelelően gyorsan magas tisztségekhez jutott. Ezek közül a dunántúli kerületi főkapitányság volt a legjelentősebb. Pál fia, szintén Ferenc (1623–1671) a Wesselényi-féle összeesküvésben játszott szerepéről és a szervezkedés leleplezését követő kivégzéséről a legismertebb, pedig 1671-ben már sokak által irigyelt fényes karriert tudhatott maga mögött: 1655-től országbíró volt, 1662-től tagja volt a Habsburg Monarchia legfőbb tanácsadó testületének, a Titkos Tanácsnak, 1667-től pedig a királyi helytartó tisztét is viselte.

A családtagok udvarai Tamástól a kivégzett országbíróig korszakuk kiemelkedő kulturális központjaiként is működtek. E téren elég csupán azt megemlíteni, hogy Tamás nádor Sárváron iskolát és nyomdát alapított, ahol 1541-ben jelent meg a neves humanista, Sylvester János által fordított Újtestamentum, az első Magyarországon megjelent magyar nyelvű könyv. Az országbíró Ferenc az 1664-ben kiadott Mausoleummal Magyarország dicső fejedelmeire és királyaira kívánta irányítani a figyelmet, pottendorfi és sárvári udvaraiban pedig a Habsburg birodalmat tekintve is a korszak egyik jelentős könyvtárát, ipar- és képzőművészeti gyűjteményét hozta létre. Míg a gyűjteményekből mára meglehetősen kevés műtárgy maradt ránk, addig a Nádasdyak által folytatott sárvári, sopronkeresztúri, lékai, egervári és egyéb építkezések emlékei szerencsére napjainkban is megcsodálhatók.

A fej- és jószágvesztésre ítélt országbíró gyermekei az 1681-es soproni országgyűlés nyomására visszakapták birtokaik egy részét, ezután elindulhattak a család tekintélye és vagyona visszaszerzésének rögös útján. A leszármazottak az aulikus főurak körében jellemző, politikusi, hivatalnoki, katonai, és egyházi pályákra léptek. Bár hazánk történetében nem jutottak többé országos vezető szerephez, és tekintélyes birtokaik mérete sem közelítette meg őseik országrésznyi területeit, többen mégis sikeres karriernek örvendhettek, és a katonai, egyházi és politikai elit tagjai közé emelkedtek.
Az országbíró fiai közül a sikeres katonát, Ferencet (?–1723) szükséges kiemelni. Nádasdy részt vett Buda 1686-os visszavívásában, a Rákóczi szabadságharcban végig Habsburg oldalon harcolt, majd a spanyol örökösödési háborúban véghez vitt tetteivel a tábornoki rangig emelkedett. Nevéhez fűződik a lepsényi, bakonynánai, perei, dudari, keszi és más birtokok megszerzése. Felesége, Széchy Katalin örökségének köszönhetően ő lett a família részére mintegy másfél évszázadig birtokközpontként funkcionáló Felsőlendva első Nádasdy birtokosa. Az itthon mindig jól csengő Nádasdy név az ő fia, szintén Ferenc (1708–1783), révén vált ismét Európa-szerte ismertté. Nádasdy gróf Mária Teréziától kapta főstrázsamesteri kinevezését, és ugyancsak ő adományozott neki huszárezredet, amely 1741-től a Nádasdy Huszárezred nevet viselte. A poroszok elleni háborúkban tett szolgálataiért előbb altábornaggyá nevezték ki, megkapta a legnagyobb osztrák katonai kitüntetést, a Mária Terézia-rendet, és végül a tábornagyi rangot. Ferenc gróf a horvát báni méltóságot és Fejér vármegye főispáni tisztét is viselte.
A napjainkban élő Nádasdyak közös őse a tábornagy Ferenc bátyja, Lipót Flórián (1700 k. – 1758). A katonák, hivatalnokok és egyházi méltóságok által összegyűjtött, addig két ágon öröklődő vagyon dédunokája, a Fejér megyei Agárdpusztát és Sár-Ladányt megvásárló Lipót (1802–1873) kezében egyesült a 19. század közepén. Komárom megye örökös és valóságos főispánja ezzel – és felesége örökségével – az ország jelentős vagyonnal bíró földbirtokosai közé emelkedett.
A birtokszerző Nádasdy Lipót (1802–1873) Komárom vármegye örökölt, örökös főispáni címét 1837-től valóságos főispáni tevékenységével tette nyomatékosabbá. A reformkorban formálódott politikai nézeteit követve nem vált meg posztjától a szabadságharc idején sem, amikor a komáromi népfelkelés szervezésével tűnt ki. Tettéért börtönbüntetéssel sújtották 1849–50-ben.
Szabadulását követően birtokai felé fordította figyelmét, és a Vas megyei Felsőlendva, a család központi birtokának eladása után Fejér megyébe tette át székhelyét. Az újonnan szerzett Agárdpusztán és Sárladányban (1859-től Nádasd-Ladány) példásan gazdálkodott, végül utóbbiban telepedett le. Az 1865-ben összehívott országgyűlésen ismét bekapcsolódott a politikai életbe, és a kiegyezés előkészítése során tevékeny részese volt a főrendiház munkájának.
Feleségével, gróf Forray Júliával (1812–1863) koruk ismert mecénásaiként támogatták az irodalmi élet tagjait, és olyan jeles képzőművészeknek is megbízást adtak, mint Barabás Miklós, Orlai Petrics Soma és Than Mór. A család művészeti gyűjteményét neves magyar mesterek munkáival bővítették. Pesti palotájukat az 1840-es években megnyitották a művészek előtt. Nádasdy vezetőségi tag lett a művészet társadalmi támogatását és terjesztését zászlajára tűző, évenkénti kiállításokat rendező Pesti Műegyletnek.
Fiuk, a kastélyépítő Ferenc (1842–1907) örökre beírta magát a magyarországi sporttörténelembe azzal, hogy évtizedekig közmegelégedéssel vezette az Országos Magyar Vadászati Védegyletet, kitűnő vadászatokat szervezett Fejér, Veszprém és Arad megyei birtokain, a Budapesti Falkatársaság bérletein, mintaszerűen alakította ki és tartotta fenn vadászterületeit, továbbá energiát nem kímélve, a hazainál embert próbálóbb területeken határainkon túl is űzte a vadat. Sportemberi elismertségéhez hozzájárult még a balatoni vitorlássport megteremtésében és a yachtgyártás elindításában vállalt vezető szerepe, illetve nagyszerű versenylovai.
